Esküvői meghívó nálunk: Mi lesz ebből?!?

Elérkezett házassági évfordulónk napja és ilyenkor sokat gondolok arra a bizonyos, sok évvel ezelőtti tavaszra, az esküvői meghívó ötletemre és anyósom gondolatára.

Azok közé tartozom, akik már (kis)lánykorukban álmodoztak az esküvőjükről. Még ha nem is pontosan láttam magam előtt a sajátom, akkor is tudtam, hogy a ruhám fehér, nagy szoknyás, klasszikus királylányos fazon lesz.

Elérkezett a pillanat: a varázslatos lánykér(d)ésre meghatottan kimondott – már ekkor is – boldogító „Igen!” volt a válasz. Ennek az egyszerű szónak egyenes következményeként izgatottsággal teli, szerteágazó mégis összetett időszak vette kezdetét. Először csak gondolatban, majd cselekvés formájában is elindult a szervezés.

Beindultak az előkészületek

Számomra fontos volt a személyesség, részemről meghívottak olyanok voltak, akikkel a mindennapokban is jó, ápolt kapcsolatom volt. Nem vágytam a „Nagy Napunk”-on olyan társaságára, aki ugyan rokon, de csak hallomásból ismertem – még a nevét is, vagy rossz volt a viszonyunk. Kimaradtak a listáról a felületes munkatársi kapcsolatok és az „ők is meghívtak minket” potenciális jelöltek, akikkel az esküvőjük óta sem kommunikáltunk semmilyen formában.

Szerencsére szüleimmel egyetértésben, könnyen kialakult részemről a vendégeink köre és meleg szívvel írtam egymás után vendéglistára a nekem kedves személyeket. Biztosítva ezzel azt, hogy mindenki komfortosan érezhesse magát a társaságban.

A dátum, helyszín és a vendéglista kialakulása után következtek az izgalmas és a sokkal kreatívabb feladatok úgy, mint az esküvői meghívó kivitelezése, ruhapróbák, dekorációk, hangulatfelelősök.

Ahogy a ruhám, úgy az invitációk esetében is tudtam néhány fontos kiindulópontot. Egyértelmű volt, hogy magam készítem saját esküvői meghívóinkat kézzel, az alapoktól kezdve. A „csináld magad” megoldások nem elriasztottak, hanem felpörgettek és ötletelésre sarkalltak – már akkoriban is. Az elején tudtam, hogy az első elképzelés egészen át fog alakulni menet közben, mert biztos voltam abban, hogy újabb és újabb, jobbnál-jobb megoldások jutnak majd eszembe a kivitelezés során. Azt is éreztem, hogy végül az esküvői meghívó nagyszerű lesz. 

Úgy gondoltam, hogy életem egyik jelentős eseményének mindenképpen egyedülállónak kell lennie!

Egyeztetés a szülőkkel

Vőlegényemnek tetszettek a meghívókkal (és a menyegzőnk egyéb részleteivel) kapcsolatos ötleteim, így előadtuk azokat a szüleinknek is. A kézzel írt, sőt saját kézzel készített esküvői meghívó tervével kapcsolatban kedvesem anyukájának első gondolata – ahogy azt később elmesélte – az volt, hogy:

„Mi lesz ebből?!?”

Gondolta, de nem szólt róla egy szót sem. Az elképzelések megbeszélése után beindultak a tennivalók. A meghívókhoz, valamint a szintén „csináld magad” dekorációhoz választott színvilágnak megfelelő alapanyagok, szóba jöhető kellékek, díszítő elemek és a kivitelezéshez elengedhetetlen eszközök beszerzése után elkezdtem az alkotást.

Ez lesz ám csak igazán egyedi! – gondoltam én.                             És tényleg úgy is lett!

Elkészültek a meghívóink

Csak a mosolyunk és a színvilág volt ugyanaz minden egyes esküvői meghívó esetében. Méretre vágattam bordó kartont, melyet különféle módokon díszítettem fehér és ezüst színű erre alkalmas elemekkel. Használtam például papírt, szórógyöngyöt, textíliát, tollat és így mindegyik darab különbözött a többitől, nem volt két egyforma. Ez a fajta változatosság nem csak a formát illetően volt igaz, hanem a tartalmat is!

Jaj, nem! Nem azt értem ezalatt, hogy különböző időpontokat vagy helyszínt írtam bele!

(Bár utólag számomra is kiderült, hogy az egyiknél mégis így sikerült: más évszám került a szövegbe, de szerencsére az azzal meghívottak megfelelő évben jelentek meg az esemény helyszínén!)

A Nagy Nap alapinformációi mellett a meghívók több különlegességet is tartalmaztak. Először is volt benne egy grafika rólunk, amelyet egyik kedves ismerősünk rajzolt nekünk egy korábbi alkalomra ajándékként. Ez szerkesztés, sokszorosítás, kivágás és ragasztás után az egyik belső oldalra került.                                           

A másik belső oldalra szívhez szóló, személyes szöveget írtam mindegyik invitálásra. Onnan indult ez az ötletem, hogy nem tetszett egyik sablon szöveg sem. Vagy túl rideg volt, vagy túlságosan hivatalosan csengett, a lazábbakat pedig nem adhattuk bárkinek. Személytelenek voltak éppen azért, mert nem az adott egyénnek, családnak szóltak, hanem általánosan mindenkinek – mármint akármelyik ifjú pár vendéglistáján szereplőknek.

Rólunk és a mi szeretteinkről volt szó a saját fontos eseményünkön, a házasságkötésünkön. Másképp szóltunk a szüleinkhez, testvéremhez, nagyszüleinkhez, rokonokhoz, barátokhoz hiszen más-más kapcsolat tartott minket össze. Az adott személyt, családot olyan nyelvezettel hívtuk meg, amely egyébként is használatos volt a velük való kommunikációnk során. Ilyen módon személyre szabottan kifejezésre juttattuk örömünk, szeretetünk, hálánk, köszönetünk. Felelevenítettünk közösen szerzett élményeket egy-egy kapcsolódó kulcsszó használatával. Így értük el azt, hogy már a meghíváskor érezték: fontosak számunkra, megtisztelnek majd jelenlétükkel.

Ha újra kezdeném

A saját esküvőnk óta eltelt évek alatt, rengeteget változott a világ, de hiszem, hogy a személyes kapcsolatoknak, az egyediségnek, a személyre szabott megoldásoknak fontos szerepük van napjainkban is. Különben hogyan lehetne ilyen sokszínű a világunk?

Ha újra összeházasodnánk, akkor biztosan valamilyen hangsúlyosabb, rendhagyó, merész témakört választanék arra a napra és minden részletében megjeleníteném. Talán még egy fekete menyasszonyi ruhát is bevállalnék. Kialakítanánk az ültetési rendet, különlegesen egyedi terítéssel, dekorációval. Ránk jellemző, velünk kapcsolatos mókás feliratokkal díszítenénk a teret. Mindent megtennék, hogy vendégeink egy percig se unatkozzanak, még akkor sem, ha mi már nem jutunk oda hozzájuk egy kis csevegésre. Vizuális elemekkel elérném, hogy legyen mit megfigyelniük, hogy mosolyogjanak, hiszen egy esküvő boldog pillanatok láncolata.

Ha most mennék férjhez, akkor biztosan az 1920-as évek amerikai érzését teremteném meg. Megfogtak azok a jellemzők, amelyekről egy nagyszerű írásban olvastam. Szeretek táncolni és abban az időszakban csak úgy porzott lábuk alatt a talaj, pörgős, dinamikus ritmusok pezsdítették a hangulatot. Már menyasszonyként és azóta is előszeretettel viselek gyöngyékszereket – ebben a Gatsby tematikában pedig egyenesen kötelező kiegészítő. A csillogó holmik, pihe-puha tolldíszek, csábos kesztyűk, fess csokornyakkendők látványos körítése a partinak. Még az ételek nevét is arannyal írnám ki a svédasztalon – ha most mennék férjhez!

Újabb saját esküvőt nem tervezek, de lányainkkal kapcsolatban van esély arra, hogy részem legyen egy fergeteges hangulatú időutazásban.

Kedveled te is a teljes összhangot és örömmel lépsz be egy másik világba, legyen az Gatsby, Hobbit, Harry Potter vagy egyéb környezet? Keress meg és alkossunk együtt egyedülállót!